Ünnepély 2.

(Folyt...)
Aztán, ugye, itt volt a hétfői nap, február 16, ami drága kis feleségem nevének a napja. Volt hát nagy titkolózás, merthogy most nagyon klassz ötletem volt a meglepetést illetően. Különböző okokból kifolyólag, ami kevésbé volt pozitív, és egy másik bejegyzés témája lehet, ámde szerencsésen, Babus már délután 3kor otthon volt. Én pedig olyan valamit tartogattam Neki, ami este volt ugyan, de időben el kellett indulnunk. Persze próbált kérdezgetni, hogy még metrózunk is, meg mikor megyünk, de sikerült úgy intézni, hogy tök jó időben mentünk és érkeztünk.Ahogy kiértünk a metróból, rögtön mondtam Neki, hogy akkor most odaadom az ajándékát, Ő meg tök izgult. Aztán így is tettem; a következő pillanatban kis papírfecnit tartott a kezében. Ránézett. Két jegy volt az. Mosolygott. Átnéztem az utca túloldalára, ahol ezt láttuk. Akkor már tudta, hogy előadásra jöttünk.

A Wicked! című musical egy újabb a londoni, baromira népszerű darabok közül. Szerencsére sikerült szereznem jegyet.
(Nem így a másikra, amit még szerettem volna, az Oliver! -re, amiben Rowan Atkinson játszik! Aki nem ismerte fel erről a képről, annak itt egy másik.)
A történet az Óz a Csodák csodája című örökzöldre épül, mégpedig előzmény formájában. A fő szerepben a későbbi kedves nyugati, és a gonosz - angolul wicked - keleti boszorkány, aki, mint kiderült, már eleve zöldnek született. Kiderül az is, hogy szegény csak jót akar, de előkerülő varázsereje miatt alaposan félreértik.
A fogadtatás a nézők részéről nagyon meglepett. Amikor egy új szereplő tűnt fel a színpadon, hatalmas taps fogadta. Hasonlóan, mint nálunk, mikor Kulka János belép, csak itt úgy, mintha Tom Cruise jönne be. Szóval sokan már nem először látták, ami nem csoda, tekintve, hogy 2006 ősze óta megy a darab. És ezen az estén IS teltházzal. Nos, azt hiszem, teljesen megértjük a visszatérő nézőket. Elejétől a végéig nagyon élveztük. A képi világot olyan hatásokkal dolgozták meg, mintha a moziban ültünk volna. Fények, hangok, kórus. A szőke boszi sajnos túlvibrálta a hangját, de amúgy jó volt, a zöld pedig csak simán fenomenális.
Három dolog tetszett előadás közben. Az egyik, hogy kiderült, Óz az nem a fickó a függöny mögött, hanem az ország, ahol ő a varázsló. (Wizard of Oz, Land of Oz). A másik, hogy Smaragdvárosban a varázsló, mint valami látványosság volt beharangozva, szórólapokkal, bohócokkal, ahogy kell. A harmadik, hogy például a Bádogemberről meg a Madárijesztőről is kiderül: eredetileg volt szívük és eszük is...



További videók a honlapon, meg a youtube-on persze.