A tegnapi napom mintha egy-egy borzalmas és boldogságos napom keveréke lett volna:
2 címet kaptam, a másodikat le kellett mondanom, mert annyira északra küldtek hangolni, hogy ott már nincs tömegközlekedés, s az útvonaltervező szerint 70 perces gyaloglás szükséges a vonatút megtétele után.
Az első címről csak annyit tudtam, hogy a St. Pauls katedrális mellé megyek hangolni egy templomba, és hogy a hangolás nem várhat.
Ám mikor indulásra készenállva kabátban, táskámmal az oldalon ki akartam nyitni a lakásajtót, rájöttem, hogy a suliban hagytam a kulcsom (again), így még csak ki sem juthatok a lakásból, mert Szabi mindig gondosan bezárja, mikor munkába indul.
Aztán sok-sok telefonálás és bénázás után (de már azt követően, hogy eldöntöttem az ablakon mászom ki) jött a telefon (de még épp a konyhaablakos ugrást megelőzően), valaki mégis el tudja hozni a kulcsomat autóval.
Így a csodával határos módon odaértem időben a templomba, ahol újabb szívdobogást kaptam arra a kérdésemre választ kapván, hogy kinek hangolok.
A Londoni Filharmonikusoknak.
(again)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése