Párizsi pillanatok

St. Pancras és a Eurostrar




Jarden du Luxemburg





La Tour Eiffel







Esti Párizs


Notre Dame


La Louvre


Champs-Elyssées






Kilátás a Panthéon-ból


Montmartre




francia csemegék

Quantum of Solace

Hihetetlen, milyen felvezetés előzi meg itt az új Bond mozit.
Nagyon hirdetve van, újságban, tévében, képeken, sőt, buszok oldalán. Az előzetesek minden fórumon mennek. Én májusban láttam az elsőt. Ezek a hirdetések részei egy klasszul felépített ráhangolódásnak; és hát a lényeg pont ez is. A metróállomáson mozgó plakátokat látni, ahol látszik a filmplakát háttere a film címével, és Daniel Craig egyszercsak bejön a képbe, néz, aztán kimegy. Mintha egy igazi Harry Potter világabéli képet látnánk, ahol nem várható el, hogy egy ember állandóan a portréjában álldigáljon.
Különböző plakátok is vannak: ketten együtt, csak Bond, csak a nő, és nézel, hogy hova ment a másikuk.
Kiterjedt iparág. Daniel Craig öltönyt, autót ( nem csak Aston Martint ), LCD tévét, órákat reklámoz, interjúra megy a tévébe, a szereplők arca ott ragyog a legnagyobb divatlapokon, üzletekben.
Ja, és a Coca-Cola gondolt egyet, és a ( Diet Coke melletti másik ) cukormentes Coke Zero nevű italát erre az időszakra átkereszteli Zero-Zero-Seven-re (007), és kizárólag a legnevesebb Londoni üzletkomplexumban kapható, alkalomhoz illő kinézetben tündöklő palackozott aranyat csinál belőle.
De persze Bondhoz illő reklámfilm is dukál hozzá, nem tudom, otthon játszák-e.
Elképzelni is nehéz, mekkora összeg folyik be ebben az időben az illetékesek konyhájára.
Már két hónapja lehet jegyet rendelni a most 31-én bemutatandó filmre. Vélhetőleg szükség is lesz az elővételre.
És már itt is van a következő adag bőr: épp a minap adták ki a legújabb Bondösszest, és különlegessége, hogy - bár eddig ilyet csak az üdítőknél tapasztaltam, - "Buy 1, get 1 free", vagyis ha veszel egyet, egy másikat ingyen kapsz mellé, ergo féláron van. Sajnos magyar felirat nincs rajtuk, és nem tartom magam egy sima csalira ugró embernek, de egész jó árban van ( £ 12.99 a külön DVD, £ 6.50 az akcióban, ez nagyjából egy mozizás/fő, ) és duplalemezes. Sajnos nem vagyok akkora Bond-rajongó, mint szeretnék, mert nem láttam az összes filmet, de ez az akció jó alkalom erre is.
Szóval, azt hiszem, ezt hívják nagy büdzsének.
És már csak hármat kell aludni. Jó éjt!

Párizs II.

Senkit nem szeretnék kétségek között hagyni; jobban élveztük a párizsi kiruccanást, mint amennyire nem. Vagyis a szállástól eltekintve egészen jól éreztük magunkat. Az időjárás javarészt napos volt, csak az utolsó nap kellett az ernyő, de nem folyamatosan. Volt viszont, ami rosszul kezdődött, aztán javulni kezdett.
Szombat este, amikor fáradtan megérkeztünk a hotelba, elég éhesek voltunk. Elindultunk hát, hogy körülnézzünk a környéken étteremért. Volt is választék, a Szajna-parthoz közelebb egy szűk utcás - éttermes részen nézelődtünk üres asztal után. Voltak menük 10 és 15 ejróért, meg sima étlapos dolgok is.
Párizsban jellemző, hogy az éttermek, vékonyak. Kábé, mint egy nagyobb szoba. De benézel, és olykor alig látod a végét. És így sorakoznak egymás mellett. De a fodrászatok, meg minden ilyen üzlethelyiség is.
Szumma-szummárum, a hagymaleves az otthoni konyhában finomabb, a szték szinte nyers volt ( babusé már-már késznek volt mondható ), hogy a desszert mi volt, nem emlékszem, biztos jó volt, mert nem jegyeztem meg.
Hétfőn igazi francia reggeliben volt részünk: isteni finom croissant-t ettünk kávéval. Általában reggel kajáltunk, és késő délután, vagy este, leszámítva a kis csokikat és kekszeket, amiket vittünk, vagy a szintén hihhetetlenül jó találmányt, amit arrafelé úgy hívnak: crépe. Aki látta egyik kedvencünket, a már említett Amélie csodálatos élete címűt, annak ismerős lehet az (is), ahogyan a crépe készül. Tényleg, akár a bakelit lemezeket is készíthetnék ugyanígy!



Az utolsó nap igazi kis városnéző séta volt, amit még a vonatozás előtt megkoronáztunk két eredeti francia csemegével. Az édesség szintén Amélie-s, az a puding, vagy mi, amire karamell van égetve, és kiskanállal kell betörni.
És persze Franciaországi látogatás nem múlhat el az amúgy nem is olyan rossz escargot nélkül...

Párizs - Jelentés I.

Nos, megjártuk Párizst, és nehezen tudnám összefoglalni egy szóval, hogy milyen volt.
Jó is, meg csalódás is. Na nem, maga a város valóban gyönyörű, látni kell, és valami azt súgja - és súgta már az első napon is, - hogy még visszamegyünk oda.
Gondolkoztam, és arra jutottam, hogy ezt a bejegyzést részekre kell szedjem, különben olyan hosszúra nyúlik, mint amilyen hosszú bejegyzést még én sem írtam soha.
( Vagy írtam, csak nem tettem közzé... )
Kezdjük hát a dolognak annál a részénél, amelyre, mint hotelban dolgozó embör, most már kicsit szakavatottabb szemmel tekintek. Ez pedig a szállás.
Most már tudom, milyen fontos egy látogatónak az, hogy tudja, az alvással nem lesz gond.
Mi is így reméltük. Emlékeztetőül a honlap. Különböző oldalakon a hotelt 2, 3 vagy 4 *-osnak írták. Nos, hamar kiderült, melyik lehet a valós adat. Amúgy eleve nem voltunk üdék, és az állomástól gyalog megtett út sem hatott túl frissítőleg. De nagy nehezen elértünk a hotelhoz. Elsőnek az tűnt fel, hogy nincs park ( a honlap első képe a közelben található Jarden du Luxemburg kertjét mutatja.) Sőt, már az utca is meglepően vékonyka volt. Aztán jött a hotel maga, kicsit, hogy is mondjam, fényűzetlen, na. Mentségére legyen mondva, rögtön megjelent egy macska, a cicákat szeretjük. Aztán megkaptuk a 304-est. Hát, erősen nem a honlapon látottakat kaptuk vissza. Kicsi, épphogy áll, a tévé az otthoninál is kisebb, a kádban ugyan van hely leguggolni, de a fűtés nehezen jöhet ki ilyen pici fűtőtestből...
Megkérdeztük, de csak másnap reggel tudtunk átköltözni egy nagyobb szobába. Azzal a feltétellel, hogy a következő reggel is továbbmegyünk.
Így is lett. Vagyis reggel, este kipakolás, bepakolás, értsd úgy, hogy megszűnt az "ott vagyunk Párizsban" -érzésünk, helyette jött az "ennyi volt, indulunk haza" -érzés. És azért ez gáz.
És az sem szépített a dolgon, hogy a harmadik reggel a recepciós néni közli velünk, ahogy ott állunk bepakolva, cuccal, kabátban, hogy ja, ma mégsem kell költözni...
Kipakolás, bepakolás...

Croissant et café

Küldtek egy ímélt az Eurostar-tól ( tudjátok, a vonat, amivel megyünk Párizsba, ) hogy október 1-től változott a menetrend. De semmi baj, csak öt perccel hamarabb kell ott lennünk. Hihetetlen, hogy két nap, és a világ leg"Amelisebb" városában leszünk! Nem ígér nagy napsütést, kicsit felhős lesz, néha ködös is talán. De a múltkor is hasonló volt, mikor Prágát néztük meg. Úgy látszik mindig ez van, ha egy világhírű városba megyünk túristáskodni.



Sajnos az útikönyvvel ezúttal hadilábon állunk, de lesz, ha angol nyelvű is ( pedig ezt szoktuk venni. ).
Amíg pedig lefordítjuk, beérjük a szokásos látvánnyal, az Eiffel-toronnyal, a Louvre-ral, a Bastille-jal, vagy elkávézgatunk a Szajna partján...