Nos, most, hogy végre találkozik a blogírás két legfőbb alaptényezője nálam, nevezetesen hogy kedvem, és (de főleg) időm van rá, írhatok olyan érdekességekről, amiket tapasztaltam Angliában, bár nem hihetetlenül sürgősek.
Ott van például a WC Barát. Már régebben is találkoztam Vele, csak régebben, és elfelejtettem. De nem kérek elnézést, sőt, ha éppen találkozunk, akkor sem tulajdonítok Neki figyelmet. Vagyis valamennyit muszáj, mert ott van. Egy jelenség, egy intézmény. Fellelhető kocsmák, pubok, egyéb szórakozóhelyek mellékhelyiségeiben, fő idénye az esti óráktól kezdődik.
Ismertető jegyei a következők:
-viszonylag elegáns öltözet
-megnyerő, baráti mosoly
-határtalan segítőkészség
-rengeteg tartozék, úgymint szappan, papírtörlő, különböző parfümök, sprék, aprópénzes tálka, ecetera.
Ez az - általában fekete srác (naná, majd csaj!) - bevonul a WC-be, és ott az érkezők (akár kéretlen) segítségére siet. Megindítja a vizet, kéztörlőt ad, cserébe adhatsz Neki aprót, vagy, ami még jobb, ha túl büdösnek érzed magad, nyomhatsz a csuklódra, gallérod alá egy keveset az Általa felsorakoztatott parfümökből.
Jó üzlet, nem? Minek venni illatosítót? Majd a sloziban ott lesz az a srác! Két fújás mégse kerül annyiba, mint az egész flakon!
Ahogy végzek, a kezembe nyomják a szappant, jön a víz, aztán gyorsan-gyorsan szárad a kezem.
Kedves, nem?
Még jó, hogy az izémizémet nem tartja helyettem...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése