Michelle, a recepciós barátosném mondja, hívjam fel ezt a nőt, mert hangolást akar. A papíron ez a név szerepelt: Deale, ám Mich mondja, nem tudta, hogy kell leírni. (az írás nem hinnétek mekkora probléma itt minden angolnak...)
Szóval hívom a hölgyet, aki egyszer csak visszakérdez, hogy honnan való vagyok. Magyarországból, mondom. Ő IS, mondja!
Onnantól már magyarul és nagy boldogságban telt az időpont egyeztetés.
Nagyon vártam a ma délutánt, amikor Adélhoz mentem hangolni. Még sosem hangoltam magyarnak Londonban.
A lány tündéri volt, egyébként fuvolázik, de most beszerzett egy pianínót (50 fontért-számoljátok csak ki, mennyiért!) és zongorázni szeretne még tanulni. Amúgy már 7 éve itt él, s 19 évesen jött ki.
Mikor otthagytam, nagyon vidám voltam, s egyszerre csak eszembe jutott valami.
Mi lenne, ha tanítanám zongorázni, cserébe ő meg engem angolul? Nagy volt a boldogság, mikor megkérdeztem (na meg a szabadkozás is, hogy dehát ő csak nagyon jól beszél, de nem tanár...)
Szóval talán jövőhéten kezdünk is!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése